A proximális fejlődés meghatározásának zónája
A proximális fejlődés zónája (ZPD), más néven a potenciális fejlődés zónája, egy olyan koncepció, amelyet gyakran használnak az osztálytermekben, hogy segítsék a tanulókat a készségfejlesztésben.
A ZPD alapgondolata az, hogy egy hozzáértőbb személy fokozhatja a hallgató tanulását azáltal, hogy a képességszintjén kissé meghaladó feladaton végigvezeti őket.
Amint a hallgató egyre kompetensebbé válik, a szakértő fokozatosan abbahagyja a segítséget, amíg a hallgató saját maga nem tudja végrehajtani a készséget.
A ZPD ötlete egy Lev Vygotsky nevű orosz pszichológustól származott az 1900-as évek elején. Vigotszkij úgy vélte, hogy minden embernek két készségfejlesztési szakasza van:
- olyan szintet, amelyet maguk is elérhetnek
- olyan szintet, amelyet egy tapasztalt mentor vagy tanár segítségével el tudnak érni
ZPD-ként emlegette azt a szintet, amelyet az egyén a segítséggel elérhet.
A tanulóval való párosítás ötletét állványnak nevezik, amely Vygotsky ZPD-gondolatának egyik alapfogalma. Az állványzatot végző személy lehet tanár, szülő vagy akár társ.
Az állványokat és a ZPD-t gyakran használják az óvodai és általános iskolai tantermekben, de ugyanazok az elvek alkalmazhatóak iskolai kereteken kívül is.
Az a szülő is példaként szolgál ezekre a fogalmakra, akik megtanítják a gyermeknek a kerékpározásra, vagy az edző, aki egy sportolót sétál át a labdadobáson.
Ebben a cikkben lebontjuk a ZPD különböző szakaszait, és elmagyarázzuk, hogyan lehet a ZPD-t és az állványokat gyakorlatilag alkalmazni az egyén tanulásának elősegítésére.
A proximális fejlődési szakaszok övezete
A ZPD három szakaszra bontható. Gondoljon rájuk, mint egymást átfedő körökre:
- Feladatok, amelyeket a tanuló segítség nélkül megtehet. Ez a kategória magában foglal mindent, amit az ember tehet egy tapasztaltabb személy segítsége nélkül.
- Feladatok, amelyeket a tanuló elvégezhet segítséggel. Ez a kategória azokat a feladatokat foglalja magában, amelyeket egy személy nem képes önmagában elvégezni, de segítséggel, ZPD néven is ismert.
- Azok a feladatok, amelyeket a tanuló nem tud segíteni. A végső kategória olyan feladatokat tartalmaz, amelyeket még oktató segítségével is túl nehéz végrehajtani. Például egy kisgyerek képes lehet arra, hogy saját maga írja ki a saját nevét, de szüksége lehet valaki más segítségére a teljes ábécé megírásához. A feladat meghaladja képzettségi szintjüket és kívül esik a ZPD-n.
A proximális fejlődés övezete
Az oktatási állványzat olyan tanítási módszer, amely segíti a hallgatókat egy új készség elsajátításában.
Magában foglal egy hozzáértőbb személyt, aki végigvezeti a hallgatót a ZPD-ben szereplő feladaton. Ahogy a tanuló képessége a készség teljesítésére javul, az oktatónak csökkentenie kell az általa nyújtott segítség mennyiségét.
A koncepció alkalmazható az osztályteremben különféle tantárgyakra, beleértve a nyelvet, a matematikát és a természettudományt.
A tanárok az állványokat olyan technikák segítségével használhatják, mint:
- modellezés
- példákkal szolgál
- egy-egy munka a hallgatókkal
- vizuális segédeszközök felhasználásával
Az állványzat az osztálytermen kívül is használható. Sok edző használhatja az állványokat a sportban, hogy új motoros képességeket tanítson a sportolóknak.
Az állvány egy támogató tanulási környezetet biztosít a hallgató számára, ahol kérdéseket tehet fel és visszajelzést kaphat. Az alábbiakban bemutatjuk a hallgató állványozásának néhány előnyét:
- motiválja a tanulót
- minimalizálja a tanuló frusztrációját
- lehetővé teszi a tanuló számára a gyors tanulást
- személyre szabott oktatási élményt nyújt
- lehetővé teszi a hatékony tanulást
Az alábbiakban felsorolunk néhány példát arra a kérdésre, amelyet feltehet egy tanulónak, miközben állványon segíti őket a tanulásban:
- Mi mást tehetnél itt?
- Amikor ezt megteszed, mi történik?
- Mit veszel észre?
- Mit tehetnénk ezután?
- Mit gondolsz, miért történt ez?
Ki lehet „hozzáértőbb más”?
Vigotszkij keretein belül a „jobban hozzáértő más” kifejezés olyan személyre vonatkozik, aki egy új készségen keresztül vezeti be a tanulót.
Ez bárki lehet, aki elsajátítja a tanított készséget. Tanteremben gyakran tanár vagy oktató.
Azonban még egy társa is, aki elsajátítja a tantárgyat, esetleg állványozhat egy másik hallgatót.
A proximális fejlesztési példák és alkalmazások zónája az osztályteremben
Megfelelően végrehajtva a ZPD és az állványzat koncepciója segíthet a hallgatóknak olyan problémák megoldásában, amelyek egyébként meghaladnák képességeiket. Íme néhány példa arra, hogyan lehetne használni az osztályteremben.
1. példa
Egy óvodás diák megtanulja, hogyan lehet két számot összeadni. Sikeresen hozzáadhatnak olyan számokat, amelyek 10-nél kisebbek, de nagyobb számokkal vannak gondjaik.
Tanáruk mutat példát arra, hogyan lehet megoldani egy problémát nagy számok felhasználásával, mielőtt ráveszik őket arra, hogy maguk is kipróbálhassanak egy hasonló problémát. Amikor a hallgató elakad, a tanár tippeket ad.
2. példa
Az óvodáskorú gyermek megpróbálja megtanulni, hogyan rajzoljon téglalapot. Tanáruk lebontja a folyamatot számukra azzal, hogy először két vízszintes vonalat, majd két függőleges vonalat rajzol. Ugyanezt kérik a hallgatótól is.
Az állványozás kihívásai az oktatásban
Annak ellenére, hogy az állványozás számos előnnyel jár a tanulók számára, az osztálytermi környezetben is lehetnek kihívások.
A megfelelő állványozáshoz a tanárnak ismernie kell a hallgató ZPD-jét, hogy megbizonyosodjon arról, hogy a hallgató megfelelő szinten dolgozik-e.
Az állványok akkor működnek a legjobban, ha egy hallgató a képességei szintjén belül dolgozik. Ha a ZPD felett dolgoznak, akkor nem részesülnek előnyben az állványozásból.
Az állványok esetében az alábbiak is potenciális problémákat jelentenek az osztályteremben:
- Nagyon időigényes lehet.
- Lehet, hogy nincs elég oktató minden hallgató számára.
- Az oktatóknak megfelelő képzettséggel kell rendelkezniük a teljes előny elérése érdekében.
- Könnyű rosszul megítélni a hallgató ZPD-jét.
- A tanároknak figyelembe kell venniük az egyes diákok igényeit.
Elvitel
A ZPD és az állványzat két olyan fogalom, amely hatékonyan segíthet valakinek egy készség elsajátításában.
Az állványozás magában foglalja egy tapasztalt oktatót, aki végigvezeti a tanulót a ZPD-ben szereplő feladaton. Az egyén ZPD-je minden olyan feladatot tartalmaz, amelyet csak segítséggel lehet teljesíteni.
A tanuló állványozásakor a cél nem a tanuló válaszainak táplálása, hanem bizonyos technikákkal, például ösztönzéssel, modellezéssel vagy nyomok adásával segíti a tanulást.
Amint a tanuló elsajátítja a készségeket, csökkenteni kell a nyújtott támogatás összegét.
