Az autizmus spektrumzavar tüneteinek megértése a gyerekekben

Az autizmus spektrumzavar (ASD) valójában a neurodevelopmentális állapotok csoportja. Hatással van arra, ahogyan az ember észleli és kölcsönhatásba lép mind más emberekkel, mind a környezetükkel.

Az ASD jelei és tünetei gyakran az élet első néhány évében jelentkeznek. Ide tartozhatnak például a másokkal való kommunikáció vagy kommunikáció problémái, valamint az ismétlődő viselkedés vagy rutin.

De mik az ASD specifikusabb jelei és tünetei? És hogyan diagnosztizálják az állapotot? Olvassa tovább, miközben felfedezzük ezeket és még sok más témát.

A korai diagnózis fontossága

Nagyon fontos az ASD korai felismerése és diagnosztizálása. Ha a kezelést korán kezdik meg, nagy változást hozhat a gyermek életminőségében és működőképességében.

A gyermekek gyakran 12-18 hónapos korban vagy még korábban mutatják az ASD korai jeleit. Sok gyermek azonban csak 3 éves kora után kap diagnózist. Ennek oka, hogy néha az ASD korai jeleit nehéz lehet észrevenni.

Szóval milyen jeleket kereshet?

az autizmus korai jelei

A gyermekek ASD-jének korai jelei közé tartoznak például:

• a szemkontaktus kialakításával vagy fenntartásával kapcsolatos problémák
• nem válaszol, amikor a nevüket hívják
• a nonverbális kommunikációs formák, például a mutogatás vagy az integetés problémája
• verbális kommunikációval kapcsolatos nehézségek, például kócolás vagy dumálás nagyon kisgyermekeknél, és egyes szavak vagy kétszavas kifejezések használata idősebb gyermekeknél
• játékkal kapcsolatos problémák, beleértve a más gyerekekkel szembeni érdektelenséget vagy más személyek utánzásának nehézségeit

Ha észleli ezen viselkedések bármelyikét, a lehető leghamarabb forduljon gyermeke orvosához. Nagyon fontos az autizmussal élő gyermekek korai beavatkozása és támogatása. Fokozhatja a gyermek fejlődését, és jelentősen javíthatja a szociális készségeket.

A tünetek felsorolása kategóriánként

Az Amerikai Pszichiátriai Társaság által kiadott Mentális rendellenességek diagnosztikai és statisztikai kézikönyve (DSM-5) új kiadása a tüneteket két kategóriába sorolja:

1. társas interakciók és kommunikáció problémái
2. ismétlődő vagy korlátozott viselkedés

Az alábbiakban mindkét kategóriát részletesebben megvizsgáljuk. Kezdjük a társadalmi interakcióval és a kommunikációval. Mivel ez két meglehetősen tág téma, alkategóriákra bontható.

Szociális készségek

Néhány példa a szociális készségekkel kapcsolatos problémákra:

• a szemkontaktus elkerülése vagy nehézségei
• nem válaszol, amikor a nevüket hívják
• úgy tűnik, hogy nem hallja meg, amikor beszél velük
• inkább egyedül játszik, nem pedig másokkal
• úgy tűnik, hogy nem osztja meg az érdekeit másokkal
• kerülni a fizikai érintkezést, például tartani vagy magához ölelni
• lapos arckifejezéssel
• nehezen tudják kifejezni saját érzéseiket vagy megérteni mások érzéseit

Kommunikáció

Néhány példa a kommunikációval kapcsolatos problémákra:

• késések vagy regresszió a beszéd és a nyelv fejlődésében
• névmások megfordítása, például „te” mondás, amikor azok „én” -t jelentenek
• nem használ olyan gesztusokat, mint a mutatás vagy az integetés
• a nonverbális jelek megértésének nehézségei, például a gesztusok vagy az arckifejezések
• lapos vagy énekes hangon beszél
• problémát tapasztal a beszélgetés megkezdésében vagy fenntartásában
• nem követi az utasításokat
• bizonyos szavak vagy kifejezések ismétlése (echolalia)
• úgy tesz, mintha problémát okozna a színlelés
• nem ért meg olyan dolgokat, mint viccek, szarkazmus vagy beszédfigurák

Korlátozott, szokatlan vagy ismétlődő viselkedés

Néhány keresendő viselkedés például:

• ismétlődő mozdulatok, például előre-hátra ringatás és kézcsapás
• rutinok vagy rituálék fejlesztése és izgatottság, ha megzavarják őket
• intenzíven rögzülni egy tárgynál vagy tevékenységnél, például nézni, ahogy a mennyezeti ventilátor forog
• amelynek nagyon specifikus vagy rögeszmés érdekei vannak
• rendkívül szervezett, például a játékok sorba rendezése meghatározott sorrendben
• intenzíven érdekli a dolog részleteit, például a játékautó kerekeit, nem pedig az egész tárgyat
• furcsa mozgásminták, például a lábujjukon járás vagy a túlzott testbeszéd
• érzékeny az érzékszervi ingerlésre, például fényekre, hangokra vagy érzésekre
• az élelmiszerekkel szemben nagyon specifikus idegenkedés vagy preferenciák, amelyek magukban foglalhatnak bizonyos ételtípusokat, textúrákat vagy hőmérsékletet

Egyéb lehetséges tünetek

Van még néhány további tünet és tünet, amelyet az ASD-ben szenvedő gyermekek mutathatnak a fenti listákkal együtt. Ezek a következők lehetnek:

• intenzív indulatok
• nagy mennyiségű energia vagy nagyon aktív
• impulzívan viselkedik
• ingerlékenység vagy agresszió
• olyan magatartás folytatása, amely önkárosítást okozhat, például fejdurranás
• alvási problémák
• félelmesebb vagy kevésbé félelmetes, mint azt várnánk

Mikor keresse fel orvosát

Most, hogy részletesebben megvitattuk az ASD jeleit és tüneteit, milyen jelek utalnak arra, hogy időpontot kellene rendelnie gyermeke gyermekorvosához?

keresse fel orvosát

Néhány jel vagy tünet, amelyet érdemes megvitatni gyermeke orvosával, életkorától függően:

• ritkán vagy soha nem lép fel veled szemkontaktust
• nem válaszol, amikor kapcsolatba lép velük
• nem utánozva a hangjaidat vagy az arckifejezésedet
• nem használ olyan gesztusokat, mint a mutatás és az integetés
• nyelvi vagy kommunikációs mérföldköveik fejlesztése vagy elvesztése (magukban foglalhatnak olyan dolgokat, amelyek már a későbbi fejleményekről szólnak, például egyes szavak vagy rövid kifejezések beszéde)
• nem vesz részt képzeletbeli játékban vagy színlelt játékokban

Míg minden gyermek másképp fejlődik, az ASD néhány jele korán megjelenhet. Ha kérdései vagy aggályai vannak a gyermeke fejlődésével kapcsolatban, a lehető leghamarabb beszéljen gyermeke gyermekorvosával.

Hogyan diagnosztizálják az autizmust a gyermekeknél?

Mielőtt összefoglalnánk az ASD diagnosztikai folyamatát, először nézzük át a diagnosztikai kritériumokat. A DSM-5 a tünetek két kategóriáját határozza meg:

1. a szociális interakció és a kommunikáció hiányosságai
2. korlátozott vagy ismétlődő viselkedési minták

A tünetek további alkategóriákra vannak bontva: három a társadalmi interakcióra és a kommunikációra, négy pedig a viselkedési mintákra.

A gyermeknek meg kell felelnie a tüneteknek mindhárom szociális és kommunikációs alkategóriában, valamint a négy viselkedési mintakategória közül kettőben, hogy ASD diagnózist kapjon.

A tünetek rögzítésekor meg kell határozni azok súlyosságát is. Ez 1-3 besoroláson történik, az egyik a legkevesebb, a 3 a legsúlyosabb.

A tünetek egyéb kritériumai a következők:

• A tüneteknek a fejlődés korai szakaszától kezdve jelen kell lenniük.
• A tüneteknek az egyén működőképességének jelentős megzavarásához kell vezetniük, például szociálisan vagy munkájuk során.
• A tünetek nem magyarázhatók más fejlődési vagy értelmi állapottal.

Autizmus szűrés

A fejlesztési szűrések segíthetnek az ASD korai felismerésében. A fejlődési szűrés során gyermekének orvosa értékeli a gyermek viselkedését, mozgását és beszédét, hogy megnézze, megfelelnek-e tipikus mérföldköveknek.

Míg a gyermekorvosok minden jól megvizsgálandó gyermek látogatásakor ellenőrzik gyermeke fejlődését, ajánlott a következő jól látogató látogatások során fokozottabban szűrni az esetleges fejlődési állapotokat:

• 9 hónap
• 18 hónap
• 24 vagy 30 hónap

Az ASD specifikus szűrése ajánlott a gyermek jól meglátogatásakor 18 és 24 hónaposan. Ha a szűrések azt mutatják, hogy gyermekének ASD-je van, valószínűleg további szakértőkhöz fordulnak, akik ASD-s gyermekekkel dolgoznak.

Eszközök a szűréshez és a diagnosztikához

Bár a szűrőeszközök nem végleges diagnózisok, hasznosak az ASD által veszélyeztetett gyermekek azonosításához, így további értékelés céljából szakemberhez lehet őket irányítani.

Néhány, az ASD-re jellemző szűrési eszköz a következő:

• Módosított ellenőrzőlista a kisgyermekek autizmusához (MCHAT). Ez egy szülő által kitöltött kérdőív, amelyet az ASD által veszélyeztetett gyermekek azonosítására használnak.
• A kisgyermekek és kisgyermekek autizmusának szűrési eszköze (STAT). Ez az eszköz 12 tevékenységet tartalmaz, amelyek kiértékelhetik a kommunikációt és a játékot.

A DSM-5 diagnosztikai kritériumai mellett az orvosok más diagnosztikai eszközöket is használhatnak az ASD diagnosztizálásához:

• Autizmus diagnózis interjú - átdolgozott (ADI-R). Az ADI-R 18 hónapos vagy annál idősebb személyeknél alkalmazható. Értékeli a kommunikációt, a szociális készségeket és az ismétlődő viselkedést.
• Autizmus diagnosztikai megfigyelési ütemterv - általános (ADOS-G). Az ADOS-G 30 perces modulokat használ a kommunikáció, a szociális készségek és a játék felmérésére.
• Gyermekkori autizmus minősítési skála (CARS). A CARS 2 évnél idősebb gyermekek számára használható. A skála öt különböző rendszerre támaszkodik az ASD diagnosztizálására.
• Gilliam Autizmus besorolási skála (GARS-2). A GARS-2 egy olyan eszköz, amely segít a szülőknek, az orvosoknak és a tanároknak azonosítani az ASD-t 3 és 22 év közötti embereknél.

Van-e autizmus-kezelés?

Bár jelenleg nincs gyógymód az ASD-re, számos kezelési lehetőség létezik. A kezelés általános célja az ASD tüneteinek csökkentése, miközben javul a gyermek életminősége és működőképessége.

Számos különböző típusú szakember vehet részt a kezelésben, köztük orvosok, pszichiáterek és beszédnyelv-patológusok. A kezelési terv a gyermek specifikus igényeinek kielégítésére összpontosít.

autizmus kezelése

A lehetséges kezelési lehetőségek a következők:

• Pszichológiai terápia. Ez számtalan különféle terápiás típust foglalhat magában, beleértve a viselkedésterápia különféle típusait, az oktatási terápiát és a szociális készségeket.
• Gyógyszerek. Egyes gyógyszerek segíthetnek az ASD tüneteinek, például az agresszió vagy a hiperaktivitás kezelésében.
• Beszéd és nyelvterápia. Ez a fajta terápia elősegítheti a gyermek beszéd- és verbális kommunikációs képességeinek javítását.
• Foglalkozásterápia. A terapeuta segíti gyermekét a mindennapi életvezetésben.
• Egyéb egészségügyi állapotok kezelése. Az ASD-ben szenvedő gyermekeknek egyéb egészségi állapotai is lehetnek, például epilepszia. Orvosa ezen állapotok kezelésén is dolgozik.
• Alternatív terápia. Sok szülő úgy gondolja, hogy az alternatív terápia kiegészíti az egyéb kezelési lehetőségeket. Bizonyos esetekben a kockázatok meghaladhatják az előnyöket. Beszélje meg az alternatív terápiákat a gyermek gyermekorvosával.

Mi a kilátás az autizmussal élő gyerekek számára?

Az ASD-ben szenvedő gyermekek kilátása egyénenként nagyon eltérő lehet. Néhány gyermek viszonylag önálló életet élhet. Mások életük során folyamatos segítségre szorulhatnak.

Nagyon fontos az ASD korai felismerése. Minél korábban diagnosztizálják az ASD-t, annál hamarabb kezdődhet a kezelés. Ez létfontosságú lehet annak biztosításában, hogy a gyermek megkapja a tünetek és az életminőség javításához szükséges kezelést.

Ha gyermekének ASD tünetei vannak, egyeztessen időpontot gyermekorvosával. Segítenek ötvözni tapasztalatait, megfigyeléseit és a rendelkezésre álló szűrőeszközöket annak megállapításához, hogy gyermekének szüksége van-e további szakember-értékelésre.